"Milyen félemberként nevelkedni és élni egy
olyan világban, ami folyton kivet magából?
Átélni a kamaszkor egyébként is képlékeny,
akadályokkal teli korszakát úgy, hogy
mindvégig azt érzed, neked már rég nem itt
lenne a helyed? Csak figyeled a többieket,
az életteli embereket, míg te úgy érzed,
hogy ott állsz, ahol a part szakad."
"Írisz ilyen világban él.
Egy ikerpár tagjaként látta meg a napvilágot, de
a hatodik szülinapját már egyedül ünnepelte.
Elvesztve lelke felét, igyekszik újra kiegészíteni
önmagát, próbálkozásai során pedig láthatjuk,
hogyan ér véget egy örökre szóló barátság,
teljesedik be egy reménytelen szerelem és veri le
a láncait egy folyton megfelelni vágyó gyermek."
"Fájt, égetett saját tehetetlenségem.
Csalódottságot éreztem, de nem csak miattuk,
magam miatt is. Ők továbbléptek, én a múltban
ragadtam. Nem fejlődtem sehová. Én még mindig
ugyanaz a hat éves kislány voltam, aki nem találja
a helyét az óvoda udvarán."